A fejlett locsolási technikák programozható irányítóval vannak felszerelve. Sok tényező befolyásolja az öntözőrendszer vezérlő kiválasztását. Ezért az automatizálás helyes megteremtéséhez néhány paramétert figyelembe kell venni. Ezek közül az egyik legfontosabb a zónák maximális száma. Ha egy kissé közelebbről tanulmányozzuk a kerti locsoló mechanizmusok működésének elvét, akkor jól láthatjuk, hogy annak az egyik legfontosabb tényezője az öntöző zónák száma.
A helyzet az, hogy általában az öntözött terület átfogó és a teljes vízellátáshoz nagyon nagy sávszélesség szükséges, amit nagyon nehéz vagy sok esetben lehetetlen megvalósítani. Ennek a helyzetnek a megoldását a telek egymást követő részleges locsolása jelenti, így a szivattyú berendezés és a csőrendszer terhelése egy adott időpontban jelentősen csökken. Az egész rendszer részekre bontásával úgynevezett „öntözési zónákat” hoznak létre, amelyek a főcsőhöz vannak csatlakoztatva az öntözőrendszer vezérlő által irányított mágnesszelepeken keresztül.
A kertészet világában nem áll meg az idő. Az utóbbi időben az olyan új tézisek, mint az automata öntözőrendszer, a csepegtető berendezések és a ködképző szisztémák egyre gyakoribbak a mindennapi életben. Valójában ezekben a kifejezésekben nincs semmi bonyolult. Mivel a nevéből nem nehéz kitalálni, az automata öntözőrendszereket olyan műszaki és mérnöki megoldások komplexumának tekintik, amelyek lehetővé teszik az önműködő locsolást az emberi erőforrások minimális bevonásával.
Az összetett mechanizmus különféle alkatrészekre osztható, amelyek mindegyikének megvan a saját specifikus funkciója. Egy erős vízellátó rendszer stabil nyomással és tiszta vízzel ideális lehetőséget kínál a locsoláshoz. Ilyen alternatíva azonban nem mindig létezik. A vidéki házakban és nyaralókban a kutak vagy tározók szolgálnak vízforrásként. Az automata öntözőrendszer telepítésének fontos eleme a szivattyúállomás pontos kiválasztása, mivel az ebből adódó hiba hátrányosan befolyásolhatja az egész rendszer teljesítményét.