Amikor az ember már nem barlangban képzelte el az életét, hanem saját maga által emelt épületekben, akkor ott lehetősége nyílt arra, hogy építészetileg azokat a saját ízlése szerint alakítsa ki. Többek között ennek is köszönhető, hogy azóta olyan lakásokban élünk, ahol beltéri ajtó választja el egymástól a különféle helyiségeket. Ezek a helyiségek mind egyedi célt szolgálnak: hol az egyes embereknek adnak privát teret, hol a fürdés, a mosakodás lehetőségét biztosítják, hol a nem túl romlandó élelmiszerek tárolására szolgálnak. Az alkalmazott beltéri ajtó feladata ekkor az lesz, hogy az egyes tereket elkülönítse egymástól. Ma már szerencsére egyre kevesebb ember nő fel úgy, hogy nincs saját szobája, saját privát tere, ahová elvonulhatna. Erre már csak azért is szükség van, mert bár az ember alapjában véve társas lény, ám ettől függetlenül megvan az igénye a magányra, arra, hogy időnként elszeparálja magát a többi embertől. A beltéri ajtó természetesen akkor is remek szolgálatot tesz, ha nem szeretnénk, ha a lakás számtalan zaja (illetőleg a még szintén előforduló emberek nesze) megzavarna minket a pihenésünkben. A modern ember már nem feltétlenül akkor fekszik le aludni, amikor a Nap lenyugszik.